Kismamák pszichológiai támogatása

A várandósság megélése során minden kismama a saját, egyéni ütemében képes megélni a saját testi és lelki változásainak folyamatait.

A kismamákkal való közös munkában cél a gyermekét váró kismama önelfogadásának, önreflexiós képességének fejlesztése,  az érzések fókuszba helyezése, megélése, elfogadása. Mindezek meghatározóak az érzelmi egyensúly megtalálásában, valamint alapját képezik a magzatra való ráhangolódásnak, majd a születendő gyermek iránti szenzitivitásnak, mely az anya-gyermek kötődés meghatározója.

További cél a várandósság folyamatának megélése, tudatosítása, a szülés folyamatára való felkészülés támogatása.

A várandósság 9 hónapja intenzív érzelmi változásokkal jár együtt. Gyakran megjelenik a bizonytalanság, akár a félelem, frusztráció, az egymásnak ellentmondó érzések hullámzása. Fontos megtanulni ezeket az érzéseket elfogadni, beilleszteni a kismama alakuló énképbe, a váratlan, új, érzésekkel megküzdeni, a hátterükben felmerülő helyzetekre, kérdésekre, sokszor egymásnak ellentmondó gondolatokra válaszokat megfogalmazni. Új feladat elfogadni a testi változásokat, a testkép és a személyiség változásait beilleszteni a kismama alakuló énképébe, identitásába.

Átalakulás zajlik a párkapcsolatban. A várandósság folyamatában a nő és férfi anyává és apává válik. A gyermeket váró párban megfogalmazódhatnak az apai és anyai minták, ehhez kapcsolódó gondolatok, kérdések, a szülőszerepre való tudatos készülés vágya.

Fontos a kismama számára a saját idő kialakítása, az egyre tudatosabb önmagára figyelés, az önismeret mélyítése, érzelmeinek tudatosítása, a magzatra való hangolódás, a vele való egyre bensőségesebb, elmélyülő kapcsolat megélése.

A várandósság utolsó trimeszterében fontos megélni az elmélyülést, teret adni a szülés körüli kérdések megválaszolásának, megélni a szülésre készülés folyamatát.