Személyközpontú terápia/segítő folyamat

A személyközpontú szemléletben a segítségkérőre kliensként és nem páciensként tekintünk, eltávolodva attól a szemlélettől, hogy a segítségkérő személy beteg ember. A találkozások során egyenrangú, partneri kapcsolat kialakítására törekszem, mely megteremti az alapját a bizalom, a biztonság és az elfogadhatóság élményének kialakulásához, melyben közösen dolgozunk ( a pszichológus és a segítséget kérő személy) a felmerülő problémák megértésén. Így válhat a segítő folyamatban az ülések során kialakuló mély, elfogadó, bizalmi kapcsolatban bármilyen gondolat, érzés felvállalhatóvá, kimondhatóvá, feldolgozhatóvá. A személyközpontú szemléletben a tanácsadási és a pszichoterápiás folyamatok ugyanazon folyamatokra vonatkoznak. Krízis-tanácsadó szakpszichológusi végzettségemhez kapcsolódóan munkám során én a segítő folyamatra a pszichológiai tanácsadás kifejezést használom.

A személyközpontú szemlélet alap-hipotézise, hogy mindenegyes emberben önmaga megértésének és ezáltal pozitív irányú változásának hatalmas tartalékai rejlenek. A személyközpontú tanácsadás arra helyezi a hangsúlyt, hogy a személyes támogató kapcsolatban az egyén megismerje és elfogadja önmagát, s a segítő folyamat eredményeként kialakuló reális énkép, önbizalom révén a személy megerősödjön, s ezáltal képessé váljon élete hatékony irányítására.

Az ember oly mértékben értékeli önmagát, amennyire átéli, hogy elfogadás iránti szükségletét kielégítik. Alapvető számunkra, hogy mások szeressenek, de az is, hogy önmagunkat szeressük, s ezáltal önelfogadásunk és önértékelésünk ne mások elfogadásán alapuljon. Ha az egyén születésétől kezdve jellemzően feltétel nélküli elfogadást kap, akkor megtanulja elfogadni önmagát. Az életben azonban gyakran csak feltételek mentén fogadnak el minket. Így már a kisgyermek nagyon korán megtapasztalja azt, hogy a körülötte lévők bizonyos szempontok alapján értékelik őt. Fejlődésünk során magunkévá tesszük az értékelés ezen feltételeit. Ha ennek következtében a személyt saját tapasztalatai helyett egyre inkább a mások által elfogadott értékekhez igazodás folyamatai irányítják, fokozatosan elveszti kapcsolatát önmagával, énképe eltorzul, elveszíti képességét, hogy önmagával egységben éljen, elveszti önbizalmát, képességét az alkalmazkodásra, a problémák önálló megoldására, a pozitív gondolkodásra. Életünk folyamán, ha túl naggyá válik a szakadék énképünk és élményeink között (énképünk és ideális énképünk között), akkor lelki egyensúlyunk felborulhat, s ennek következtében feszültség, szorongás és pszichés zavarok jelenhetnek meg.

Módszerről bővebben olvashat a következő oldalon: http://maszkpte.org/index.php/hu/